akadálymentes verzió
 

Folyó dolgok és futó kalandok

 
Mikor már leírtam a címet, akkor ugrott be, hogy talán még ez sem véletlen. Hiszen az alatt Hídvégi-Üstös Paliról akarok elsősorban írni, aki tegnap, a focimeccs felénél gördült be velocipédjével kis falunkba, s benne a béke és egy folyó, konkrétan a mi Tiszánk követét tisztelhetjük. Egyéb dolgai mellett azért tesz tudniillik a legtöbbet - egyáltalán, teszi ki a szívét és lelkét mindenért, ami előre mutat, és az összefogást erősíti. Mert, aki ismeri, vagy akár csak az újságokat olvassa, a tévét nézi, tudja róla: nem kíméli magát, ha valami nemes ügyet lehet szolgálni, s a fentieket hirdetni. Ez immár annyi mindenben öltött alakot, hogy felsorolni sem egyszerű, de a legismertebbek ezek közül mind a Tiszával kapcsolatosak. Noha Vác fölött, egy hegytetőn lakik kis családjával - és amellett hat kecskével, három kutyával, két szamárral és disznóval, amellett sok-sok nyúllal és tyúkkal -, de mikor nem azt a szépséges Duna-völgyi panorámát csodálja, mindig itt tölti valahol az idejét a mi Tiszánk mellett. Amit ugye a legmagyarabb folyónak szoktunk hívni, noha ez az elnevezés még akkor született, amikor a forrása és a torkolata is hazánk területére esett – mint manapság már csak a Zagyvának -, s időközben úgy alakult, hogy mindkettő, sőt mindhárom elszakadt tőlünk. (Forrásként ugyanis két helyet szokás megjelölni, az egyaránt Kárpátalján lévő, s Rahónál egyesülő Fehér- és Fekete-Tisza eredetét.)
 
Szóval, miközben bármilyen jó ügyért elered, felköti a nyúlcipőt, avagy a békalábat, és síkra vagy vízbe száll, többnyire úgy alakul, hogy a háttérben ott csillog a nevezett szőkeség. Hiszen leginkább mégiscsak a Tisza - hosszában való! - átúszásáról és a partjain való kétszeri végigfutásról vált híressé, s ezek szerint még mindig nem unja a vele való elegyedést.
 
Mert most meg azt vette a fejébe, hogy a kerékpár ősének számító száz éves találmány, a velocipéd nyergébe pattan, s amellett a kényelmes tempó mellett, amit az megenged, onnan gyönyörködik e meseszép folyóvölgy falvaiban, embereiben. De persze leszáll „a magas lóról”, vagyis hát, arról a korabeli drótszamárról, ahol és amikor csak lehet, s elbeszélget az itt élőkkel – ami által, közel sem mellékesen, hírét viszi mindenfelé annak, amit legfőbb támaszával, az ő mindenesével és élete párjával még a télen találtak ki. (Pali speciel Afrikában telelt, mint a gólyák meg a fecskék, úgyhogy annyira nem is kell azt hinni, hogy jobb híján, unalmában képzelgett ilyesmin – ugyanis a fejéből azt sem hajlandó kiverni, hogy a fekete földrészt nem hosszában, hanem keresztben szelje át lábain… hisz az előbbi már teljesült.)
 
Tehát mostani vállalkozása, rövidebb kiruccanása voltaképpen csak megelőlegez egy jóval nagyobb másikat, amikor már nem csak ő egyedül, hanem minél többen pattannak nyeregbe, vágódnak a habok közé, s élvezik önfeledten, hogy van nekünk ez a meseszép folyónk. Annak honi partszakaszát ugyanis öt, nagyjából egyenlő részre osztották fel, s így Tiszabecstől Záhonyig, Záhonytól Tokajig, Tokajtól Tiszafüredig, Tiszafüredtől Szolnokig és Szolnoktól Szegedig lehet majd mérkőzni magunkkal, egymással minden létező „fegyvernemben”. Amellett megtanulni, hogyan készül a kenyér, a lekvár, a kecskesajt. S megismerve, hol is élünk mi voltaképpen. A négy felnőttből és négy gyerekből összeálló csapatok ugyanis – végighaladva a megadott szakaszokon - nemes versengés részeseivé válhatnak ezen, június 8-tól szeptember 8-ig terjedő, összesen öt hétvégét érintő időszakban, s most az a cél, hogy minél többeknek megtetsszen ez a lehetőség, s benevezennek. Már csak azért is, mert ez nem kerül nekik semmibe - túl azon, hogy élményként felér majd bármilyen tengerparti nyaralással, kalandparkos hétvégével. Apropó, kalandtúra lesz ez is a javából, csak épp Öko-kalandtúra! Pali (bácsi) és Juli (néni) majd tesznek róla, hogy a vetélkedés a testgyakorlás mellett tartalommal is megteljen! De mindennek bárki utánanézhet az alkalomra készült honlapon (www.tiszavolgy.hu), vagy hívhatja a nevezetteket a 20/414-8462-es, avagy 20/954-8042-es telefonszámokon.
 
Ezennel megígérem, a mi kis falunk egészen biztosan kiállít majd egy csapatot, s július legvégén megindul Tiszafüred felé, hogy az alatt se a tévét bámulja, újságokat lapozgassa, s szolgálja, kövesse ezen keresztül is azt a másik, virtuális életet.
 
Úgyhogy már csak ki kell várni a rajtjelet, s addig süvegelni, ahol csak elhalad, ezt a kedves őrültet, „költővel kevert hadvezért”, se szentnek, se hősnek nem tekintendő emberfeletti embert. Akinek mellén a legnagyobb, civileknek adható katonai kitüntetés díszlik, közvetlenül a szíve és régről maradt vászoninge fölött, csizmanadrágja és nemzetiszín-pántlikás kalapja között valahol félúton. Mert Pali  megadja a módját mindig, s ezen keresztül is felhívja magára, az éppen szolgált ügyre a figyelmet*.   
 
Volt is nagy csudálkozás a még korántsem lefekvéshez készülő, amellett diadalittas faluban, ahol a Tisza és a béke követének ittléte alatt nyerni tudott a tabellán nála tíz hellyel előrébb lévő, s településként húszszor nagyobb Szerencs ellen válogatottunk, s ahol aznap volt a lelkésznő lakodalma, és egy fővárosi gyermekotthon diákjainak fellépése is, akik immár visszajáró lelkeknek számítanak helyben.
 
Miként - hála és tisztelet érte -, Pali barátunk is**.
 
 
Técsi Zoli
 
 
* Nem véletlen hát, hogy a Heti válasz a hazánkban lezajlott harminc legfontosabb esemény közé sorolta tavalyi vállalkozását, amikor meg Borsitól Rodostóig, a születéstől a halál helyszínéig minden létező helyen megfordult, ahová emlékiratai szerint előtte Rákóczi is elvetődött. (Akkor is biciklivel - még a hagyományossal -, másfél hónap alatt mintegy hetven helyen koszorúzva, illetve keresztül haladva.) Mondani sem kell, minderre ama szívünket megdobogtató férfiú nevével emlegetett szabadságharc lezárulásának háromszázadik évfordulója kapcsán került sor***.  
 
** Mert én is akkor találkoztam először ővele, amikor a Tiszáért való első talpalásakor egy fél kollégiummal kiegészülve mi mentünk elébe Tokajból, amolyan küldöttség gyanánt - miként Esze Tamásék Rákóczi elé a lengyel határhoz annak idején -, másnap pedig néhányakkal elkísértük Tiszaladányon át egészen a tardosi kompig. Szóval, ha jól számolom, szárazon és vízen immár ötödször érinti ezt a Kopasz-hegy árnyékában és a gát tövében megbúvó kicsiny falut, ahol én időközben kikötöttem, ha nem is szó szerint… (Mindehhez mellékelnék, csak mert itt van a kezem ügyében, egy-két ezzel kapcsolatos akkori megemlékezést. Amikből több is kiderül Paliról, hiszen az egyik épp az ő úti beszámolója, annak vidékünket érintő részlete.)
 
*** Ahogy azt is elhatároztuk, éppen itt, Tokajban, hogy Petőfi életútját is betekeregjük – ő futva, követői pedig szekéren, „legfeljebb ha omnibuszon” -, ami véletlenül épp annyi kilométert adna ki a katonáskodás helyszínének számító Graztól a Pali szülőföldjének számító Sepsiszentgyörgyig, illetve Ojtozi-szorosig, költőnk legkeletibb előfordulásáig, mint ama Szaharát átszelő álmodott afrikai út. Mintegy tízezer kilométert…