akadálymentes verzió
 

8. nap – május 4.

Paszab, Tiszabercel, Gávavencsellő, Balsa, Szabolcs, Tímár, Rakamaz, Tiszanagyfalu, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszadada, Tiszadob

Ibrányból visszamentem Nagyhalászra, mert a gyerekek a felhőszakadás miatt az előző nap nem tudtak megvárni és otthagytam a kerékpárt. Gimnazisták, felsősök vártak vagy 200-an. Ibrányban Trencsényi Imre alpolgármester úr fogadott.  Rakamazig mindenhol százak vártak, óvodások, általános iskolások, középiskolások. Tiszanagyfaluból a gyerekek és felnőttek egészen Tiszaeszlárig kísértek (8 km a táv, ennél kevesebb lesz a Kalandtúrán két ellenőrző pont és feladat között). Közben figyelem, hogy hol milyen helyszínek vannak a kalandtúra megszervezéséhez, településektől is várom az ötleteket, a fenntartható viselkedésformákra vonatkozóan gyűjtöm az ötleteket.  Tiszalökön igazgató úr, a gyerekek és a helyi TV kísértek ki a városból. Szembe jöttek velem a Tiszadadai gyerekek. Nagy örömömre Mizser Zsolt lett a polgármester, aki korábban futásom során is csatlakozott hozzám és hosszan beszélgettünk. 2 db 2 kg-os gluténmentes bio kenyeret sütöttek, és gyékénnyel font üvegben, pedig öko-vizet és díszoklevelet kaptam. Települészászlóval a vállukon a falu széléig kísértek és átadtak a tiszadobiaknak. Az iskoláig kerekeztünk, majd mindenki felült a velora és kipróbálta milyen a magaslati levegő. Az iskolában jegyző úrral, a képviselőtestület tagjaival, pedagógusokkal átbeszéltük a Tiszadobhoz kapcsolódó kalandtúra-feladat helyszíneket.  Több csapatot is terveznek nevezni a programra. Németh séfnél éjszakáztunk. Ahol az ország egyik legszebb felújított kastélya mellett számos természeti látnivaló is van. Valamint érdemes abból a fenntarthatósági gyakorlatból is bemutatni néhány elemet, amit Bán György polgármester úr nagy szakértelemmel, és „józan paraszti ésszel” alkalmaz.  Szerencsére megérkezett a pótkerekem Matos Csabától. Így már nyugodtan aludtam.

Tiszavölgyi összefogásról

Az elmúlt napok tapasztalata az, hogy a legtöbb helyen, egy-egy kivételtől eltekintve nagyon nagy lelkesedéssel, maximálisan pozitív hozzáállással fogadnak. A program előkészítése óriási munka volt, a települések elérhetősége, e-mail címe sokszor sehol nem fellelhető, csak telefonos érdeklősére kapjuk meg. A levelek sokszor nem jutnak el az illetékeshez és telefonon is többször kell egyeztessünk, mire a polgármester elérjük, vagy egyáltalán összeáll, hogy ki és hol fogad. És mindezt meg kell tenni 160 település esetében! Korábbi programjaim kapcsán azt tapasztaltam, hogy a Tisza mentén Ukrajnában és Szerbiában is együttműködés van a települések között, természetesnek veszik, hogy ha egy többüket érintő program érkezik, akkor egymással konzultálnak, egyeztetnek. Automatikusan hívják a következő települést, ha én elindultam az egyikről. Ez itthon nagyon kevés kivételtől eltekintve nincs így. Az összefogás legtöbbször még térségi szinten is hiányzik, nemhogy az egész Tiszavölgy léptékében. Én igyekszem a magam eszközeivel ezt katalizátorként segíteni, de egy fecske nem csinál nyarat. Egy, az egész Tiszavölgyet átfogó programnál, egy ember, egy polgármester, egy település is számít. Mert mi együtt tudunk erősek és megfelelően hangosak lenni ahhoz, hogy meghallják üzenetünket, a folyó hangját. Fontos motiválni a fiatalságot is, hogy egy élőbb Tiszavölgyben cseperedhessenek fel és ezt csak azzal tudjuk, hogy mi összefogunk és példát mutatunk. Valamint a múltból kell merítsünk ahhoz, hogy szebb legyen a jövőnk. Ennek jelképe pedig számomra a velocipéd és az a száz éves ing, kalap, csizma, amit viselek.