akadálymentes verzió
 

7. nap május 3.


Eperjeske, Tiszaszentmárton, Zsurk, Záhony, Győröcske, Tuzsér, Szabolcsveresmart, Kékcse, Tiszakanyár, Dombrád, Újdombrád, Tiszatelek, Nagyhalász, Ibrány

Záhonyról a kerékpáros egyesület tagjai lejöttek elém Tiszamogyorósra és elkísértek Eperjeskéig, ahol az egész iskola, tanárok, diákok kint vártak a település határában. Köszönet Pásztor Gábor polgármesternek a polgárőrök biztosításáért. Zsurk határában a 81 éves Józsi bácsi szatyor almával és egy csokor virággal fogadott, zokogva. Azt mondta, ha engem lát olyan érzése van, mintha a fia tért volna haza a háborúból. Zsurkon az óvodások és iskolások üdvözöltek. A picikék rendszeresen kerékpártúráznak és most sem fáradtak, egész bekísértek Záhony belvárosába, ami töltésen kb. 7 km! A pedagógusok odafigyelnek rájuk, tudták, hogy le kell szállni az emelkedőnél, ott tolni kell a kerékpárt. Kíváncsiak voltak, hogy bácsi honnan jött, hová megy, miért ilyen nagy a kereke biciklinek. Leesett-e a bácsi, megütötte-e magát, ha leesett?  Záhony főterén az egész iskola, óvoda kint volt taps, sikoltozás, gratuláció fogadott. A főtéren a szökőkút körül tettem vagy 4 kört. Ma jelent meg a programról a cikk a Kelet Magyarországban, sokan lobogtatják. Tuzsérban polgármester úr a kastélynál fogadott. Ellátott 100%-os almalével, ami helyi szabolcsi almából készül. Majd megkóstolhatjátok ti is. Szabolcsveresmarton Nagy Béla bőséges ebéddel, húslevessel, tökfőzelékkel, sült csirkével és persze pálinkával fogadott. Már évek óta emlegeti, hogy kihív egy 100 méteres futóversenyre. Én erre azt feleltem, hogy ha ő megtanul velocipédezni, akkor én versenyt futok vele. Fel is ült a kerékpárra, két oldalon fogtuk, de 5 perc pedálozás után már inkább mégsem akart versenyt futni velem. Csapatot természetesen Szabolcsveresmart nevez a Kalandtúrára, mindjárt kettőt, mivel település arról híresek, hogy minden sportrendezvényen ott vannak, és ha az verseny, akkor általában meg is nyerik. Szabolcsveresmarton már említettem a tavat, ahol biztosan lesz kincskeresős, vizes feladat, de a Látóhegyről is kitekinthettek majd. Szabolcs elég sík vidék, így erről a kisebb emelkedőről is hetedhét határt be lehet látni. Szabolcsveresmart neve egyébként a legendák szerint abból ered, hogy amikor régen a tutajosok kikötöttek és a vöröshangyák összecsípték őket akkor azzal hagyták el a partszakaszt, hogy „a veres mart”. Kékcse után Dombrádon nagyszerű fogadásban volt részünk. Ide tervezzük a második futamon a táborhely felállítását. Kozmáné Kasza Veronika ellátott gyümölccsel, ami sportolásnál különösen jól jön. Újdombrádon korábba a Tisza futásomnál engem órák hosszat váró kitartó kis csapat fogadott most is. Az akkor még óvodás kisfiú felcseperedett, de büszkén mutatta azt a pólót, amit 3 éve tőlem kapott. Szeretne ő is benne lenni az Újdombrádi csapatban. Falu szélén egy néni egy tucat Balaton szelettel lepett, meg megölelgetett, és jó utat kívánt. Nincs olyan, aki ne dudálna, integetne, vagy éppen mondaná: Király vagy öreg! Barátom cseréljünk kereket! Nagyhalász határában elkapott a felhőszakadás, mennydörgés. A gyerekek is hazaszaladtak az eső elől. Otthagytam a kerékpárt az önkormányzatnál, reggel visszamegyek és bepótoljuk találkozót. Ibrányban már 3 napja készülnek, Trencsényi Imre alpolgármester kitartóan vár, de ma sem tudtam kerékpárral megérkezni. Tavaly a Rákóczi Kerékpáros Emlékmenetnél az Ibrány előtti földeken – földúton vágtunk át Rakamaz felől – a dagonyában elvesztettem a telefonom és ezért 3 órás késéssel futottam be. Nem is a telefont sajnáltam, hanem azt a sok adatot, nevet, számot, ami benne volt, azért kerestem olyan kitartóan, bár eredménytelenül. Most meg a tájékoztató levélben egy nappal korábbi dátumot adtunk meg véletlenül. A körülményektől függetlenül mindig nagyon szívesen fogadnak Ibrányban én pedig mindig nagy örömmel jövök. A vadászházban éjszakázunk, köszönjük a fantasztikus vacsorát is.